PONTIFICAL ACADEMY OF SCIENCES

 Prot. N. 0317            THE VATICAN CITY, 2009 április 8

JÁKI SZANISZLÓ LÁSZLÓ (1924 – 2009)

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik!”

Tisztelt Akadémikusok!

Mély fájdalommal és szomorúsággal tudatjuk az akadémiai testülettel, hogy Jáki Szaniszló 2009. április 7-én elhunyt.

1924. augusztus 17-én született Győrött, majd belépett a Bencés rendbe, végül 1990. szeptember 5-én a Pápai Tudományos Akadémia tagjává nevezték ki. Figyelemreméltó, ahogyan Gödel tételeit alkalmazta, először a The Relevance of Physics (1966), majd később, jóval tematikusabb formában a God and the Cosmologists (1989) című művében, olyan fizikai elméletek bizonyítására, melyek az alapvető teljességet célozzák meg. Ilyen elméletek az elemi részecskék elméletei, a nagy egyesített elméletek és átfogó kozmológiai modellek összességének rendszerei. Jáki professzor úgy tartotta, hogy ezen elméletek mélyen, néhol ezoterikus módon matematikaiak, továbbá hogy egy közel sem egyszerű számtani rendszert testesítenek meg. Gödel elméletei ilyen módon tehát behatároltak, mivel önmagukban nem bizonyíthattak fennmaradó összefüggést. Ez aláásná annak a végső fizikai elméletnek a bizonyosságát, mely ugyan megfogalmazásra igen, de bebizonyításra nem került.

Jáki professzor ezt írta: „Ha a fizikában magában van egy beépített hiányosság, avagy nem teljes, akkor a kicsinyítő és tudományos állítások annál inkább gyanúsak. A fizika hiányossága tehát annál is inkább segíti és alátámasztja minden anyagi lény, és azok összességének, az univerzumnak a létezését. A tudomány filozófiájának van valóban egy teológiai éle, noha ez önmagában még nem kapcsolódik egy tudományos módszer alkalmazásához. Káros tételek és elvek csakis akkor születhetnek, amikor egy tudományos metodikát felépítünk, mely vagy anyagi vagy szabad gondolkodást követő alapokra épül.

A fizika története mutatja, hogy minden kreatív előrelépés ezen tudományágban olyan ismeretelméleti közegben jött létre, mely Isten létének bizonyításához szolgál alapul."

Ez a két vezérgondolat kapott főszerepet Jáki professzor Gifford Lectures, The Road of Science and the Ways to God c. műveiben.

Jáki professzor hitte továbbá, hogy történelmileg a tudomány ezen teisztikus megközelítése épp annak sorozatos halvaszületéséből, majd valódi, életrevaló születéséből származtatható.

Az első minden nagy ősi kultúrában fellelhető, míg az utóbbi közeli kapcsolatban áll a középkori kereszténységgel. Éppen ez volt az, különösen a formát öltött világ szentségéről szóló dogmáiva, mely különös erőt adott azon bibliai elképzelésnek, mely egy egységes, minden részletében irányítás alatt álló világot fest le, hozzájárulván ezzel a newtoni fizika megszületéséhez.

Mindezen témákat a Science and Creation valamint a The Savior of Science című könyveiben boncolgatja.

Jáki Szaniszló professzor úr emlékünnepére a következő plenáris ülésen (2010) kerül sor.

Minden akadémiai tagot hívunk, hogy együtt emlékezzen gondolataiban szeretett barátunkra és kollégánkra, valamint hogy imáiban ne feledkezzen meg Jáki atyáról ezen a Szent Héten.

Az Akadémia növekedéséhez való kiemelkedő hozzájárulásáról örökké megbecsüléssel emlékezünk.

Tisztelettel:

Nicola Cabibbo

Elnök

+ Marcelo Sánchez Sorondo

Kancellár